Proverbs 14

1A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt. 2A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

3A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket. 4Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

5A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. 6A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

7Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. 8Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. 10A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

11Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. 12Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

13Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. 14Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

15Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. 16A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

17A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz. 18Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. 20Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! 22Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

23Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés. 24A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

25Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke. 27Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

28A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása. 29A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

30A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása. 31A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

32Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. 33Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

34Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

35